2009. május
...
Kínzó fájdalom mit érzek,
Piroslik vérem a vízben,
Elvágtam ütőerem.
Eldobom életem,
mert értelme nincsen,
Kínzó fájdalom mit érzek,
mert nem vagy velem.
Lecsukom szemem
már gyenge testem,
Elmerülök csendben
a véres vízben.
Már nem fáj, már nem érzem,
csend van és sötétség,
Már nem lélegzem,
Már elmentem. elmentem
mert kínzó fájdalom volt,
mit éreztem.
...
When you were there for me
Dear Grandma, I remember
Your smile was a joy to see
Dear Grandma, I remember
The wonderful dinners I had
I remember how you cared
You dried my tears when I was sad
Dear Grandma, I remember
All the wonderful things you gave
You would let us play around
You would always be there to wave
Dear Grandma, I remember
All your loving care
Helping when I was sick
You were always there
Dear Grandma, I remember
That you are there for me yet
Always a comfort to me
Dear Grandma, I wont forget
Az álom, melynek vége kellett, hogy legyen... (Ébredés)
Egy álom volt - hosszú és bódító:
azt hittem megtaláltam akit nem is kerestem:
elragadott a szerelem, a véreskezű hódító,
és én azt hittem, mindörökre ottmarad
mellettem...
De mások voltunk nagyon - és még annál
is jobban:
apránként itt-ott történtek dolgok,
persze nem derült ez ki ott, akkor, azon
nyomban
de egyre és egyre gyűltek csak a gondok.
Nem tettem ellene, mert vak voltam, az
érzelmeim rabja,
nem akartam szembenézni a szomorú valóval
bár tudat alatt tudtam, hogy eljön még
a napja,
s azonosulnom kell a szerelem-bakóval,
ki fejét veszi a fejetlen érzésnek,
azzal, hogy továbblépek, mikor azt kell,
mielőtt még saját magamat ölném meg
magamnak ártok igazán a reménykedéssel...
...
ha messze mész -
mit elhagytál,
végig elkísér.
Az út kanyarog
szerteszét -
a vége megtalálja
majd az elejét.
Ha messze mész,
előtted nincs határ,
az otthonod
mégis visszavár -
Ne szólj, ha fáj -
tiéd a szenvedély,
nem hagyhatod,
mi örökre benned él.
Ha messze mész -
lehessen élni még,
könnyed törölni -
mindig lesz egy kéz.
Széttépett, elhamvadt
álmok után,
maroknyi csöndet vegyél,
mielőtt elindulnál.<
Ha messze mész,
kell, hogy visszanézz,
hosszú út lesz -
még száz vagy ezer év -
Ki megmarad,
aki lesz talán:
olyan maradj!
Mert ő itt visszavár.
Ha messze mész,
valahol légy király,
ki itt maradt -
ne felejtsd el szavát.
Az ébredést
vöröslő hajnalon -
azt a lányt,
ki volt a fájdalom.
Ha messze mész,
valahol légy király,
ki itt maradt -
ne felejtsd el szavát.
Az ébredést
vöröslő hajnalon -
azt a lányt,
ki volt a fájdalom.
Ha messze mész,
s majd érkezel -
te az legyél,
aki jól felel.
Ki felhőket járta,
a földre ért -
tudta - itt kell halni,
s élni hazatért.
Légy te a béke,
légy te a szó.
Légy te sokszor átkozott,
embernek mégis jó!