Az álom, melynek vége kellett, hogy legyen... (Ébredés)
Egy álom volt - hosszú és bódító:
azt hittem megtaláltam akit nem is kerestem:
elragadott a szerelem, a véreskezű hódító,
és én azt hittem, mindörökre ottmarad
mellettem...
De mások voltunk nagyon - és még annál
is jobban:
apránként itt-ott történtek dolgok,
persze nem derült ez ki ott, akkor, azon
nyomban
de egyre és egyre gyűltek csak a gondok.
Nem tettem ellene, mert vak voltam, az
érzelmeim rabja,
nem akartam szembenézni a szomorú valóval
bár tudat alatt tudtam, hogy eljön még
a napja,
s azonosulnom kell a szerelem-bakóval,
ki fejét veszi a fejetlen érzésnek,
azzal, hogy továbblépek, mikor azt kell,
mielőtt még saját magamat ölném meg
magamnak ártok igazán a reménykedéssel...
Komment
Még nincsenek kommentek.
Szólj hozzá!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.