2001.01.17



És Ön bevállalja? Igen vagy nem?

Hát én bevállaltam. Azt, amit sokan nem tettek volna meg. Bevállaltam nem egészen 20 évesen, hogy anyjuk helyett anyjuk leszek ezeknek a gyerekeknek. Egy "balesetnek" köszönhetően nagyon durván koraszülöttek lettek. De akartak élni, küzdöttek, megküzdöttek az életükért. Pedig a "kedves" dokik már már időnként lemondtak Róluk. De én hittem, bíztam Bennük, az erejükben. Iszonyat érzés volt majdnem két hónapig mindennap úgy bemenni hozzájuk a kórházba, hogy egyáltalán élnek-e még. Azt a pillanatot soha nem felejtem el, mikor egyik nap odajött a doktornő és megkérdezte, hogy szeretné megfogni Őket? Én meg csak álltam és azt kérdeztem, hogy tényleg lehet, szabad? Úgy be kellett mosakodni, mintha műteni készülnék sterill ruha meg minden. Olyan picik voltak. Vicces volt, de a legkisebb méretű pelus a térdüktől a hónukaljáig tartott és ahogy megemelte a doktornő, majdnem leesett róluk. Illetve, ez csak így utólag ilyen vicces, akkor nagyon rossz volt rájuk nézni. Aztán mikor valamivel több, mint 3 hónap után azt mondták, hogy akkor a jövőhéten haza lehet vinni őket... Az István csak nézett rám, hogy most mi lesz. Én meg döntöttem. 2001.04.23 hétfő, életem legszebb napja volt.
Akár mennyit agyalok a dolgon mindig ugyanoda jutok, amit eddig is tudtam, és már hónapokkal ezelőtt a Gabinak is mondtam. Ak-kor-is ez volt életem talán egyetlen helyes döntése, amit soha de soha nem fogok megbánni. Csakhát... Én bevállaltam 19 évesen a bizonytalant, mert vakon bíztam az apjukban. Azt hittem ha lenyugszik minden és mindenki, és kezdeti megpróbáltatásokon is túljutunk, akkor jogilag is helyre tesszük a dolgot. Illetve Ők, mert ugye én lenni csak bébiszitter jogi értelemben. De ehelyett 5 éve csak a sárdobálás, és az időhúzás megy. És senki nem tesz semmit, csak ide-oda dobálják a gyerekeket. Ami senkinek sem jó, de ami engem leginkább aggaszt, hogy a két gyerek megy tönkre a legjobban ebben...

...

Nyugodj békében, kicsilány...



"Addig vagy boldog, amíg van, aki szeret.
Aki a bajban megfogja a kezed.
És, hogy milyen fontos is volt Neked,
Csak akkor tudod, ha nincs már Veled."

...

"Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni, nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról, és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb."

...

Gyere mond el mi a baj Baybee én figyelek rád
Előttem ne legyen titkod én nem vagyok az apád
Látom van valami ami a szivedet nyomja
Tudom az élet súlya tudom a világ gondja


Gyere ne félj tőlem én nem verlek át
Ha belekezdtél hát folytasd tovább
Ha akarod suttoghatsz nekem
Az is elég hogy halljam és én majd
Ott leszek és segítek ha baj van


Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart akkor
Hiába úszol belefulladsz pedig
Ott van a másik part


Borítsunk fátylat a múltra
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen és
Néha elvisznek magukkal arra az útra
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem


Gyere ne félj tőlem én jól tudom mi bánt
Néha mindenki elkövet néhány hibát
De ha magadba nézel és azt látod hogy
A szíved tiszta akkor
Jó az út amin jársz és többé
Ne is fordulj vissza

...

"Addig vagy boldog, amíg van, aki szeret.
Aki a bajban megfogja a kezed.
És, hogy milyen fontos is volt Neked,
Csak akkor tudod, ha nincs már Veled."

...

Látom, hogy fáj Neked, látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan, elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány.

Már nem félek attól, ha belehalok,
Már nagyon rég érzem, egyedül maradok,
De már nem bánt, ha jön a magány.

Ha nem lehet úgy, ahogy megálmodtuk százezerszer,
Ha hiába kérjük még Ezerszer újra.

Ami nem múlik ami megmarad,
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,
Amit átéltünk, az szerelem. Az voltam én és Te.
Csak ez segít nekem, ha jön a magány.

Az ablakunkból még láttalak,
Az ajtót becsuktad, de itt maradt a szerelmünk
Hmm, ha jön a magány.

Miért nem lehet úgy, hogy csak szeretünk,
Aztán még jobban, aztán eléghetünk,
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!

...

"Szeress, mert rövid az élet,
Szeress, mert én szeretlek Téged.
Szeress, hogy boldog legyél,
Szeress, nehogy egy életet tönkretegyél.

Ameddig szeretsz, addig élek,
Szeress, mert a haláltól félek."

...

"Annyi minden vár még Rád,
 Most van itt a perc, hogy induljál.
 Messze még a boldogság,
 S, percről-percre nő a távolság.
 Indulj hát!"

Lelkünkből

<TABLE align=center border=0>
<TBODY>
<TR>
<TD><IMG height=300 src="http://baybee.extra.hu/kepek/blog/gyertya.JPG" align=left></TD>
<TD align=center><FONT color=#ee00eb height="200"><span style="font-size: 14pt; font-family: &#39;Monotype Corsiva&#39;; line-height: 1.2em">
A gyertya szépen lángol, nem fújja már a bántó szél.<BR>A viasztest elolvadt, valahol új életre kél.<BR>A Föld már elengedte, az égen egy csillag ragyog.<BR>Szelíden kérik Őt, s Ő játszik egy égi dallamot.<BR>Eggyé forrt kéz a húrral, és már egy új ütembe kezd.<BR>Lassúbb és csöndesen szól, úgy üzeni: megérkezett.<BR><BR>Lelkünkből szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat.<BR><BR>Vihar, kiált kegyetlen, elválaszt zord idők keze.<BR>Az ész hazug; ne engedd, ne, hogy a reményt elvegye!<BR>A Föld már elengedte, az égen egy csillag ragyog.<BR>Szelíden kérik Őt s Ő játszik egy égi dallamot.<BR>Minden üvöltve lázad, hol van az elrabolt hitünk?<BR>A lelked halhatatlan, de a fájdalom elönt.</span></FONT></TD></TR></TBODY></TABLE>

...

Adtam Neki egy puszit ő meg csak annyit mondott "Isten veled..." Mentem le a lépcsőn, és ez a mondat kattogott az agyamban. Félúton megálltam elindultam visszafelé, azt éreztem, hogy nem mehetek haza, nem hagyhatom ott. De megtorpantam. Nem mertem visszamenni. Nem tudom miért, de féltem, rettegtem, paráztam... Az udvaron elszívtam legalább 3 cigit, ültem ott még egy darabig, és próbáltam rávenni magam, hogy visszamenjek, képtelen voltam...

« Elejére | Újabbak